Sakura és az új erő
17. fejezet: Most már biztos hogy te kellesz...

Sakurának a hallottaktól egyre hevesebben kezdet dobogni a szíve majd mélyen az ébenfekete szempárba nézett és megcsókolta az Uchihát…
- Most már ideje lenne mennünk, mert nemsokára megjön Gaara hisz, meg szeretném nézni a falut és azt csak vele, tehetem. - Közölte a tényeket Sakura.
- Hmm… - Sasuke válasza erre csak egy mérges hümmögés volt miközben oldara fordította a fejét, hogy nyomatékosítsa, hogy nem tetszik neki az ötlet.
- Sasuke… - Kezdte Saku.
- Most mi van? Nem mész? Gaara már biztos vár! - Mondta bedurvázva Sasuke miközben hátátfordított a lánynak.
- Most meg mi bajod? Most beszéltük meg hogy minden oké és nem kell féltékenynek lenünk. - Oktatta ki az Uchihát miközben megkerülte és kicsiny tenyerei, közé fogta a fiú arcát.
- Igen tudom és sajnálom, hogy úgy kiakadtam az előbb de meg kell értened.
Te mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy a mai napot egy fiatal lány társaságában fogom tölteni? - Öntötte ki a szívét a fekete miközben a smaragd szemekbe nézett, amik csodálatosan csillogtak, mint mindig.
- Jól van igazad, van. Egyáltalán nem örülnék neki de, megbíznék benned, tehát te is bízz meg bennem. Na de most már tényleg mennem kell Gaara már vár. - Hadarta el Sakura majd adott szerelem szájára egy gyors csókot és már is futott a parkba hisz tudta hogy Gaara ott fogja várni, hogy megmutassa neki a falút.
- Nem benned nem bízok Sakura hanem Gaaraban. - Sziszegte félhangosan fogai között a lány távozása után az Uchiha.
Majd úgy döntött jobb, hogy ha most inkább elmegy edzeni, legalább lefoglalja a figyelmét, és nem gondol, arra hogy éppen mit csinál Sakura és Gaara.
Bár a lányban bízott ezt nem is tagadta teljes mértékben megbízott benne de, másrészről tudta milyen Gaara ismerte, ha Gaaranak kellett egy lány nem érdekelte semmi és senki és végül mindig megszerezte, amit akart és most tagadhatatlan, hogy Sakurát akarta.
Sakura rövid idő alatt oda ért a megbeszélt helyre és rögtön meg is látta Gaarat.
- Szia szépségem örülök hogy nem felejtetted el a mi kis találkánkat. - Mondta kaján mosollyal az arcán a vörös.
*Mi hogy szólított? Szépségem? De vajon mért?* - Kalandozott el egy kicsit Saku.
- Először is hogy felejtettem volna el, hisz ma láthatom az egész falút, és nagyon kíváncsi vagyok, másrészről kérlek, ne szólíts többet a szépségednek, hisz én nem vagyok egy tárgy, akit bárki is birtokolhatna. - Oktatta kis mosolygós arccal a fiút.
*Hmm…milyen kis vadóc lett hirtelen…de ez tetszik…most már még jobban kellesz…kellesz Sakura Haruno…* - Gondolta magában Gaara és közben jól végig nézett a Harunon tetőtől talpig.
- Gaara…hahó…indulhatunk? - Zökkentette kis a vöröst gondolataiból Sakura a fiú arca előtt legyezve kezével.
- Igen persze. - Mondta Gaara és megfogta a parányi kis hadonászó kezecskét a csuklójánál.
- Gaara… - Hőkölt meg egy pillanatra a rózsaszín.
- Azt hiszem, tudom, mivel kezdem a mi kis túránkat…meg mutatom neked a kedvenc helyemet. - Húzta sejtelemes mosolyra száját a fiú…