Sakura és az új erő
2008.06.29. 10:13
Sakura és az új erő
13. fejezet: Az egyesség
*Milyen egyesség? És mért sír Sakura? És mért ideges a bátya? Hisz mindig olyan kedves Sakurához…* - Elmélkedett magában Sasuke.
- Sakura siess, nehogy elkéss a vacsoráról én, addig előre megyek. - Oktatta ki húgát Sai már kicsit visszafogottabb hanggal.
- Rendben bátyám. - Sóhajtott megadóan Sakura majd lehajtotta fejét és úgy várta, meg hogy elmenjen bátya.
- Sakura…mi volt ez az egész? Milyen egyesség? És… - Itt oda ment a lányhoz és maga felé fordította az arcát, hogy a szemeibe nézhessen.
És…mért sírtál? - Fakadt ki az összes aggódó kérdés az Uchihából.
- Sasuke…el kell valamit mondanom… - Kezdte Sakura már-már sírva.
- Sakura figyelj biztos nem olyan nagydolog történt…nem kell ezért sírnod…figyelj bármi is az az egyesség, vagy bár mi is történt mi megoldjuk mi ketten. - Próbált egy kis mosolyt és boldogságot csalni a lányba Sasuke.
- Hát épp ez a baj Sasuke… - Mondta már sírva Saku.
- Mi a baj? Nem értek semmit kérlek, magyarázd el. - Nézet mélyen Sakura szemeibe a fiú.
- Tudod régen mikor még csak egy éves voltam, megtámadták a falunkat a Saotik ők egy nagyon erős szervezet tagjai.
Az volt az egyesség, hogy ha egy erős családból és egy magas rangú lány születik az hozzá megy a Saotik vezérének a fiához, aki akkor volt két éves, tehát hogy megvédjék a falút felajánlottak engem.
Mivel azt mondták, hogy lány kell, mert a vezérnek fia volt és mivel erős családból kellett a lány és magas rangú kellett én voltam a legmegfelelőbb.
Katoi vagyok az egyik legerősebb klán és az apánk nemes volt, tehát a rang is megfelelő és a korom is Hz egy évvel vagyok fiatalabb a fiúnál, és persze lány vagyok.
Úgy állt a megállapodás, hogy ha betöltöm a 16. Életévem onnantól bármelyik pillanatban meglátogathat a vőlegényem Sai. - Magyarázott meg mindent Sakura majd a végére érve olyan sírógörcs fogta el, hogy térdre rogyott és arcát kezébe temetve sírt.
Sasuke megdöbbent teljesen lefagyott a hallottak nagy hatással voltak rá legszívesebben ő is sírt volna, hisz pont, most amikor végre életében előszőr szerelmes és el is ismeri és érzi is pont, most kell mindennek elromlania, hisz annak a lánynak, akit szeret már egy éves korában, megpecsételték a sorsát.
- Sakura… - Kezdte Sasuke majd leguggolt a lány mellé és jó szorosan magához ölelte, és úgy folytatta mondandóját.
Sakura…én…engem nem érdekel az az egyesség…én szeretlek és tudom, hogy te is engem tehát nem érdekel senki és semmi te nem mész hozzá senkihez ma hozzám. - Mondta Sasuke az utolsó szavaknál egy kaján mosolyra, húzta száját, és maga felé fordította a lány arcát.
- Hülye… - Mondta nevetve, de még mindig ott fénylettek az arcán és szemeiben a könnyek.
- Hééé…én itt kiöntöm neked a lelkem, hogy szeretlek, meg hogy nem hagyom, hogy más elvegyen, és annyit kapok cserébe hogy: hülye. - Durcázott be Sasuke.
- Na ne légy már ilyen…ne durcizz. - Mondta kedvesen Saku és közben végig simított Sasuke arcán.
- Mi, az hogy durcizok? Én nem durcizok! - Durcázott tovább az Uchiha.
- Jól van, na…Sasuke…tudod én…én…nagyon szeretlek. - Mosolyodott el a Haruno és közben még egy könnycsepp végig folyt bársonyos porcelán fehér arcán.
- Jaj szépségem kisírod azokat a csodaszép igéző smaragdzöld szemeidet. - Mondta Sasuke majd letörölt egy-két könnycseppet szerelme arcáról.
- Tehát szépek a szemeim? - Cukkolta Sakura Sasukét.
- Igen azok…te kis butus. - Puszilta meg a lány arcát Sasuke.
- Ez mi volt? - Nézett furcsán a lány.
- Puszi?! - Értetlenkedett Sasuke.
- De mért nem csókoltál meg rendesen? Mért csak egy puszit kaptam? - Háborodott fel Sakura.
- Mert neked vőlegényed van. - Mondta teljesen komoly arccal Sasuke.
- Mi? De én…én azt hittem, hogy téged nem érdekel. - Folyt végig egyre több könnycsepp a lány arcán.
Sasuke a látottak után egy kaján mosolyt varázsolt sexszis nézéssel párosítva arcára.
- Most mi van? Mi olyan vicces. - Borult ki egyre jobban Saku.
- Nyugi hercegnőm…csak vicceltem…kérlek, ne sírj…szeretlek, és nem érdekel, hogy ki akar elvenni, mert úgy is megakadályozom. - Vigasztalta a lányt az Uchiha.
- Te nem vagy normális! Mért kell a szívinfarktust hozni rám? - Próbált megnyugodni Sakura több-kevesebb sikerrel.
- jaj bocsáss meg…de ezt nem hagyhattam ki. - Nevetett Sasuke a megdöbbent lány arcát látva.
- Te kis…kis…kis… - Kereste a szavakat a rózsaszín.
- Én kis? - Heccelte tovább kaján mosollyal az arcán a fekete hajú.
- Te kis…Áhh hadjuk…mindegy…szeretlek és kész. - Adta meg magát Saku.
- Hmm…azt hiszem, tartozok valamivel. - Nézett a smaragd szemekbe Sasuke.
- Igen? Mi…. - De Sakura nem tudta befejezni a mondatot ugyanis Sasuke egy szenvedélyes és vad csókkal betömte a száját.
- …vel. - Fejezte be Saku.
Hmm…egész jó volt. - Elégedetlenkedett a rózsaszín.
- Mi, az hogy elég jó? - Háborodott fel az Uchiha.
De ahogy befejezte mondatát, megérezte a lány puha és mézédes ajkait a sajátján majd egyre, és egyre jobban belemelegedtek mikor Saku félbe, szakította.
- Nah…most már megelégszek. - Nevette el magát végül Saku.
- Hmm…ugye tudod, hogy nem úszod meg egy kis bünti nélkül, amiért azt mondtad, hogy ‘elég jó’ nem, pedig azt hogy csodás volt. - Mosolygott Sasuke is.
- Már alig várom. - Húzta kaján mosolyra cseresznye piros ajkait Saku.
- Na de most már menjünk mielőtt a bátyád vissza, jönne.
- Oké…de remélem az a bünti nem várat sokat magára. - Mosolygott még mindig kajánál Saku.
- Elhiheted nem. - Mondta Sasuke majd még egy utolsó csókot váltottak és elindultak a házba ugyan is a vacsora pár perc múlva, kezdődik.
És ha tudnák, hogy mi várja még őket ott…
|